Hosszú nap után elélvezek, hogy elengedjem

Hosszú, fárasztó nap után már csak saját kezem megnyugtató érintésére vágyom, hogy segítsen lazítani és megtalálni a békét. Ujjaim táncot járnak lüktető tagomon, minden egyes csapás közelebb visz az extázis széléhez. Elveszek a ritmusban, a szobában az egyetlen hang az erős lélegzetem és kezem lágy suhogása fel-le mozog a faszán. Az élvezet fokozódik, testem megfeszül, és egy utolsó, erőteljes csapással Im a gyönyörök világába taszítva. Egy meleg, ragacsos elengedés tölti be a kezem, egy végrendelet az éppen rajtam mosott intenzív gyönyörről. Ez a kibontakozásom útja, személyes megszabadulásom a nap okozta stressztől. Ez egy magántánc, az önelégültség aktus, ami kielégíti a saját örömömet. Ez az egyetlen módja annak, hogy megtaláljam a sötétséget, a saját érintésem tiszta érintésének tiszta pillanatából jön az egyetlen módja, hogy a saját érintésemből kimerüljön.